A G7/Telex május 15-i elemzése szerint esnek a magyar államkötvényhozamok, vagyis Magyarország kisebb kamatköltség mellett vonhat be forrásokat. A cikk szerint a tízéves magyar államkötvény referenciahozama az előző két hónapban közel 200 bázisponttal csökkent, és 5,5 százalékra mérséklődött. Az elemzés Bankmonitor-számításra hivatkozva azt is írta, hogy az április 12-i választás utáni három hétben az ÁKK mintegy 47,7 milliárd forintot spórolt meg a kibocsátott papírok teljes futamidejére vetített kamatkiadásokból.
Ez jelentős fejlemény. Egy magas adósságszintű országban a kamatköltség nem elvont pénzügyi mutató, hanem közvetlen költségvetési teher. Amit az állam kamatra fizet ki, azt nem tudja egészségügyre, oktatásra, infrastruktúrára vagy önkormányzati működésre fordítani.
A csökkenő hozam ezért rövid távon mozgásteret adhat. De tévedés lenne ezt politikai győzelemként kezelni. A piac nem erkölcsi ítéletet mond, hanem kockázatot áraz. Ha a befektetők azt látják, hogy kiszámíthatóbb gazdaságpolitika, rendezettebb uniós viszony, fegyelmezettebb költségvetés és átláthatóbb állami működés várható, akkor alacsonyabb hozamot kérnek. Ha ennek az ellenkezőjét látják, gyorsan visszaáraznak.
A költségvetési politika számára ebből az következik, hogy a bizalmi tartalékot nem szabad azonnal elkölteni. A hozamcsökkenésből adódó megtakarítás nem jutalom, hanem lehetőség: az államadósság stabilizálására, a hiány kordában tartására és a gazdaságpolitikai hitelesség megerősítésére.
A civil kontroll szempontjából az államadósság kérdése azért fontos, mert a túlköltés következményeit mindig a társadalom fizeti meg. Magasabb adókban, elhalasztott beruházásokban, leépülő közszolgáltatásokban vagy drágább finanszírozásban.
A piac most valamennyi bizalmat előlegezhet. De ez nem biankó csekk. A következő hónapokban az számít majd, hogy a kormány képes-e világos költségvetési pályát, fegyelmezett közpénzkezelést és jogilag ellenőrizhető döntéshozatalt felmutatni.