A Telex beszámolója szerint a május 18-i Magyar Közlönyben több soron kívüli felülvizsgálat jelent meg. Ezek érintik többek között a 2026-os központi költségvetés tényleges helyzetét, az egészségügyi tanulmányokat, a közmédia működését és finanszírozását, a harmadik országbeli állampolgárok foglalkoztatását, egyes beruházási szerződéseket, Paks és Paks II. vizsgálatát, az azbesztszennyezést, a közjegyzői rendszert, a diplomata-útleveleket, a kormányzati repülési eszközöket, az önkormányzati finanszírozást és a felszámolási szabályokat.

A 24.hu ugyanazon a napon arról számolt be, hogy a második kormányülés után szó volt a végrehajtási rendszer átalakításáról is: az Igazságügyi Minisztériumnak július közepéig kell előkészítenie, hogyan lehetne nonprofit, szigorúbb állami kontroll alatt működő végrehajtási rendszert létrehozni. Ugyanott a közjegyzői rendszer módosítása, a díjtételek csökkentése és a túlzottan zárt, monopolisztikus működés kérdése is előkerült.

Ez a csomag akkor lehet érdemi reform kezdete, ha nem áll meg a vizsgálati címek felsorolásánál. Magyarországon sokszor láttunk már átvilágítást, jelentést, bizottságot és vizsgálatot. A közbizalom nem ezektől áll helyre, hanem attól, ha a vizsgálatok végén világos döntések születnek.

A végrehajtási rendszer például évek óta a társadalmi igazságérzet egyik legérzékenyebb pontja. A végrehajtás formálisan jogérvényesítés, a gyakorlatban azonban sokszor egzisztenciális összeomlás: bankszámlák zárolása, jövedelemletiltás, ingatlanárverés, kilakoltatás. Ha ebben a rendszerben a díjak, ösztönzők vagy intézményi garanciák hibásak, akkor nem elég néhány személyi döntés. A teljes logikát kell újragondolni.

Ugyanez igaz a közjegyzői rendszerre is. A fizetési meghagyások, végrehajtási záradékok, közokiratok és díjtételek világa sok állampolgár számára átláthatatlan. Ha túl sok ügy kerül ki a tényleges bírósági kontroll alól, akkor az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés is sérülhet.

Az állami szerződések és beruházások felülvizsgálata szintén csak akkor lesz hiteles, ha az eredmények nyilvánosak. Nem elegendő kimondani, hogy valamit átvilágítanak. Látni kell majd, kik voltak a kedvezményezettek, milyen áron szerződtek, volt-e verseny, volt-e teljesítés, és ha nem volt, milyen jogkövetkezmény következik.

A május 18-i döntések ezért fontos kaput nyitnak. De a valódi kérdés nem az, hogy hány vizsgálat indul. Hanem az, hogy ezekből lesz-e nyilvánosság, jogalkotás, felelősség és tényleges intézményi korrekció.