A 273 milliós szám önmagában nem ítélet: hogyan mérhető egy közpénzből finanszírozott külügyi út értéke?

A sajtóban megjelent szám első látásra erős: Budai Gyula külföldi útjainak rá eső magángépes költségét több mint 273 millió forintra tették. Egy ekkora közpénzkiadás indokolja a részletes vizsgálatot. A szám azonban még nem maga a következtetés.

A közpénzügyi ellenőrzés feladata nem az, hogy egy magas összeget automatikusan pazarlásnak minősítsen, és nem is az, hogy a kormányzati célra hivatkozva eleve elfogadhatónak tekintse. A kérdés az, hogy az utazásnak volt-e világos közfeladata, a választott közlekedési mód szükséges és arányos volt-e, az út eredménye dokumentálható-e, és az adófizetők számára utólag ellenőrizhető-e a döntés.

A 273 millió forint sajtóadat, nem teljes elszámolás

A közölt összeg az RTL Híradó által megismert adatok sajtófeldolgozásából ismert. A nyilvánosság előtt jelenleg nem látható a teljes kiküldetési iratanyag, a repülőgép-bérleti szerződések és számlák, a delegációk létszáma, az egyes utak pontos költsége vagy a költségek személyek közötti felosztásának módszere.

Ez azért lényeges, mert egy magángép teljes költsége nem feltétlenül osztható fel egyszerűen az utasok számával. A járatot gyakran egy teljes delegáció, több egymást követő tárgyalási helyszín, biztonsági követelmény, időkritikus program vagy olyan útvonal indokolhatja, amely menetrend szerinti járatokkal csak jelentős időveszteséggel teljesíthető.

Ugyanakkor a költségfelosztás mesterségesen is felnagyíthat vagy elrejthet egyes tételeket. Ezért az első ellenőrzési kérdés nem az, hogy „sok-e” a 273 millió forint, hanem az, hogyan számolták ki.

Nem a fapados jegy ára a megfelelő összehasonlítás

Egy állami delegáció utazását nem lehet automatikusan egy magánszemély legolcsóbb repülőjegyéhez mérni. A kormányzati út során figyelembe vehető a teljes delegáció létszáma, a poggyász és a munkavégzés feltételei, a biztonság, a többállomásos útvonal, a tárgyalások időpontja, a késések kockázata és az, hogy a vezetők munkaidejének mennyi részét emésztené fel egy hosszabb menetrend szerinti utazás.

Ez azonban nem jelent korlátlan felhatalmazást. A magángép használatát minden egyes esetben össze kellene vetni legalább:

a menetrend szerinti üzleti osztályú utazás teljes költségével;
a delegáció létszámával és a megtakarított munkaidővel;
a több célállomásból fakadó logisztikai előnnyel;
a biztonsági vagy protokolláris követelményekkel;
az út időkritikus jellegével;
azzal, hogy volt-e olcsóbb, érdemben azonos eredményt biztosító megoldás.

Az összehasonlításnak nem utólagos kommunikációs magyarázatnak, hanem a döntést megelőző dokumentált mérlegelésnek kellene lennie.

Az út értékét az eredmény nélkül nem lehet megítélni

Egy százmillió forintos út is lehet gazdaságilag indokolt, ha ellenőrizhetően több milliárd forintos beruházást, exportmegrendelést, piacnyitást vagy jelentős diplomáciai eredményt segített elő. Ugyanígy egy viszonylag olcsó út is lehet értelmetlen, ha nincs világos programja, szakmai eredménye vagy utólagos beszámolója.

Az értékarányosság vizsgálatához ezért minden útnál szükség lenne:

a kiküldetés hivatalos céljára;
a tárgyalópartnerek és programok listájára;
a delegáció tagjainak feladatára;
az út után készült jelentésre;
a létrejött megállapodásokra vagy további intézkedésekre;
a mérhető gazdasági, diplomáciai vagy közpolitikai eredményekre;
annak bemutatására, hogy az eredményben mi volt az adott résztvevő tényleges hozzájárulása.

A külpolitikai eredmények egy része nem mérhető azonnali bevételben. Egy kapcsolatépítés vagy előkészítő tárgyalás évekkel később hozhat eredményt, és lehetnek bizalmas elemei is. A bizalmasság azonban nem zárja ki, hogy legalább az út célja, költségkerete, résztvevői és fő szakmai eredménye ellenőrizhető legyen.

A miniszteri biztos szerepét külön kell értékelni

A miniszteri biztos nem automatikusan felesleges kísérő, de jelenléte sem indokolható pusztán a tisztség megnevezésével. Tudni kellene, milyen konkrét feladatot kapott, milyen tárgyalási vagy előkészítő munkát végzett, és készült-e teljesítményét igazoló beszámoló.

A nyelvtudás önmagában sem döntő mérce. Nemzetközi tárgyalásokon tolmácsot és szakértőket is alkalmaznak, miközben a résztvevő értékét jelentheti a szakpolitikai ismeret, a kapcsolatrendszer vagy a döntési felhatalmazás. A kérdés ezért nem az, hogy milyen nyelvvizsgája volt, hanem az, hogy milyen érdemi feladatot teljesített.

A hallgatás nem bizonyítja a visszaélést, de rontja az ellenőrizhetőséget

A sajtóbeszámoló szerint Budai Gyula nem válaszolt a megkeresésre. A válasz elmaradása nem teszi bizonyítottá a pazarlást vagy a magáncélú utazást. Ugyanakkor egy közpénzből finanszírozott, magas költségű tevékenység érintettjének hallgatása nem szerencsés.

A nyilvánosság érdemi tájékoztatása lehetőséget adna arra, hogy az érintett:

pontosítsa vagy vitassa a költségszámítást;
bemutassa a kiküldetések célját;
ismertesse saját feladatát;
felsorolja az elért eredményeket;
megmagyarázza, miért volt indokolt a választott utazási mód.

A válasz nemcsak védekezés, hanem a közpénzügyi elszámoltathatóság része.

Ugyanez a mérce minden közpénzkiadásnál

A vita nem kizárólag a repülőgépekről szól. Ugyanez a logika alkalmazandó tanácsadói szerződésre, informatikai beszerzésre, állami támogatásra, reprezentációra, konferenciára vagy nagyberuházásra.

A nominális összeg önmagában kevés. A felelős értékelés négy kérdést kapcsol össze:

1. Szükségesség: valódi közfeladatot szolgált-e a kiadás?
2. Alternatíva: volt-e olcsóbb, érdemben azonos eredményű megoldás?
3. Eredmény: milyen dokumentálható haszon vagy teljesítmény született?
4. Ellenőrizhetőség: a döntés, a költség és a teljesítés utólag megismerhető-e?

A 273 millió forintos adat tehát nem lezárja, hanem megnyitja a vizsgálatot. Ahhoz, hogy felelős ítélet szülessen, a külügyi tárcának és az érintettnek nyilvánosságra kellene hoznia vagy ellenőrizhetővé kellene tennie a kiküldetési rendelvényeket, a költségfelosztást, a tárgyalási programokat és az eredménybeszámolókat.