Kontrollnapból alkotmányos fordulópont: mit hozott a július 6–7-i parlamenti ülés?

A július 6–7-i rendkívüli országgyűlési ülés két eltérő parlamenti működésmódot kapcsolt össze. Hétfőn a kormány ellenőrzése, az interpellációk és az azonnali kérdések kerültek előtérbe. Kedden a Ház több törvényről döntött, majd egész napos vitát nyitott az Alaptörvény tizenhetedik módosításáról.

A két nap közös tanulsága az, hogy a parlament egyszerre foglalkozik a mindennapi állami szolgáltatások működési zavaraival és az államszervezet alapvető átalakításával. A gyorsított alkotmányozás ezért nem különíthető el attól a kérdéstől, hogy az új intézményi szabályok milyen garanciákat teremtenek, és milyen új kockázatokat hoznak létre.

Július 6.: ellenőrzési napból sürgős alkotmányozás

A hétfői ülés jelentős része interpellációkból, azonnali kérdésekből és képviselői kérdésekből állt. A felszólalások között megjelent a vízkorlátozás és a vízgazdálkodás, a szociális dolgozók helyzete, a sürgősségi betegellátás, a hőhullám alatti védekezés, az önkormányzati bérek, a debreceni akkumulátorgyárakhoz kapcsolódó kármentesítés, a gyógyszerek ígért nulla százalékos áfája, a vidéki térségek helyzete és a megélhetési intézkedések kérdése.

Ezek az interpellációk nem bizonyítják önmagukban a felsorolt problémák okait vagy felelőseit. A parlamenti napló azonban azt egyértelműen mutatja, hogy az egészségügy, a vízellátás, a szociális ágazat, a helyi önkormányzatok és a környezeti károk már nem elszigetelt ügyekként, hanem egyidejű állami működési kockázatokként kerültek a Ház elé.

A nap politikai súlyát végül egy új napirendi döntés változtatta meg. A kormány sürgős tárgyalást kezdeményezett a T/324. számú, Magyarország Alaptörvényének tizenhetedik módosításáról szóló javaslatra. Az Országgyűlés 137 igen és 52 nem szavazattal, tartózkodás nélkül elrendelte a sürgős tárgyalást, így az általános vita már másnap megkezdődhetett.

Négy törvényjavaslatról döntött a Ház

Július 7-én a parlament négy, egymástól eltérő tárgyú előterjesztésről hozott döntést.

Az állambiztonsági múlt feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltáráról szóló szabályozás módosítása széles támogatást kapott. A minősített többséget igénylő rendelkezéseket 180 igen szavazattal, 8 tartózkodás mellett, az egyszerű többséget igénylő részeket pedig 188 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül fogadták el. Ez a szavazás ritka, párthatárokon átívelő egyetértést mutatott, de a törvény tényleges jelentőségét majd az dönti el, hogy a hozzáférés, a kutathatóság és az iratok nyilvánossága a gyakorlatban hogyan változik.

A pedagógusok teljesítményértékelésének megújításához kapcsolódó törvényjavaslatot 135 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül és 53 tartózkodás mellett fogadták el. A tartózkodások magas száma azt jelzi, hogy a célhoz nem kapcsolódott teljes politikai konszenzus, különösen az értékelési rendszer garanciái és munkajogi következményei körül.

A pénzügyi szektort érintő jogharmonizációs módosítás 182 igen szavazatot és 6 tartózkodást kapott. A Magyar Fejlesztési Bankról szóló szabályok és a fővárosi önkormányzat korábbi hitelkonstrukciójának megszüntetése már megosztóbb volt: a minősített többséget igénylő részeket 136 igen, 1 nem és 51 tartózkodás, az egyszerű többséget igénylő rendelkezéseket 135 igen, 1 nem és 51 tartózkodás mellett fogadták el.

Az Alaptörvény-módosítás egyszerre ígér korrekciót és intézményi újrarendezést

A keddi ülés központi eseménye az Alaptörvény tizenhetedik módosításának általános vitája volt. A javaslat nem egyetlen közjogi kérdést rendezne, hanem több intézményt és hatalmi garanciát egyszerre alakítana át.

A kormány előterjesztése erősítené a bírói önigazgatás szerepét a Kúria és az Országos Bírósági Hivatal vezetőinek kiválasztásában, és hat évre módosítaná e vezetői mandátumokat. Visszaadná az Alkotmánybíróságnak a központi költségvetési és adótárgyú jogszabályok teljesebb felülvizsgálati lehetőségét, kilenc évre csökkentené az alkotmánybírói mandátumot, visszaállítaná a hetvenéves korhatárt, az elnök megválasztását pedig ismét a testületre bízná.

A csomag alkotmányos alapot teremtene a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal számára, szűkítené a sarkalatos törvények körét, és módosítaná a közpénzekre, az önálló szabályozó szervekre, a Költségvetési Tanácsra, az Országgyűlési Őrségre, valamint egyes közigazgatási elnevezésekre vonatkozó szabályokat.

A legélesebb vitát azonban két közvetlen személyi hatású elem váltotta ki. A javaslat legfeljebb három választási győzelemhez, vagyis tizenkét évhez kötné az országgyűlési képviselői mandátum megszerzését. Egy külön átmeneti rendelkezés pedig megszüntetné a hivatalban lévő köztársasági elnök megbízatását, és az új Alkotmány hatálybalépéséig, de legfeljebb öt évre új államfő megválasztását írná elő.

A vita központja: helyreállítás vagy újabb személyre szabott alkotmányozás

A kormány és a TISZA-frakció a módosítást a jogállami helyreállítás részeként mutatta be. Érvelésük szerint a csomag visszaadja az Alkotmánybíróság jogköreit, erősíti a bírói függetlenséget, átláthatóbbá teszi a közpénzek védelmét, és lebontja azokat a kétharmados intézményi kötöttségeket, amelyek korábban hosszú időre korlátozták az új parlamenti többségek mozgásterét.

A Fidesz és a KDNP felszólalói ezzel szemben azt állították, hogy a javaslat több eleme személyre szabott, visszamenőleges politikai beavatkozásként működik. Különösen a hivatalban lévő köztársasági elnök mandátumának megszüntetését, a képviselői mandátum időbeli korlátozását, az alkotmányos tisztségviselők mandátumainak átalakítását és egyes nemzeti vagyoni tárgykörök sarkalatos védelmének gyengítését bírálták. A Mi Hazánk szintén több ponton kifogásolta a közvetlen személyi hatásokat és az alkotmányozás gyorsaságát.

Solanum-szempontból a két értékelést külön kell választani a bizonyított jogi tartalomtól. Az Alkotmánybíróság hatásköreinek bővítése és a bírói önigazgatás erősítése tényleges jogállami korrekció lehet. Ettől azonban még külön vizsgálatot igényel, hogy indokolható-e egy hivatalban lévő közjogi tisztségviselő mandátumának egyedi átmeneti szabállyal történő megszüntetése, illetve arányos-e a választójogot érintő tizenkét éves korlátozás.

Kripto, közlekedés és agrárkockázatok is napirendre kerültek

A keddi ülés az Alaptörvény vitájával nem ért véget. A Ház megtárgyalta a kriptoeszköz-átváltási szolgáltatásokhoz kapcsolódó egyes büntető- és közigazgatási rendelkezések hatályon kívül helyezését. A vita célja az uniós MiCA-rendelettel való összhang és a hazai szabályozás egyértelműsítése volt.

Megkezdődött az országos közlekedésszervező és az országos gördülőállomány-kezelő társaság létrehozásáról szóló javaslat általános vitája is. Az előterjesztés egységesebb menetrendi, tarifális és szolgáltatásellenőrzési rendszert ígér, de még nyitott kérdés, hogy az új szervezetek milyen tulajdonosi, finanszírozási és felelősségi rendben működnek majd.

A parlament a mezőgazdasági időjárási és természeti kockázatok kezelésének módosítását is tárgyalta. Ez a júliusi hőség és vízhiány idején közvetlenül kapcsolódik a gazdálkodók kárenyhítéséhez, a biztosítási rendszerhez és az állami kockázatmegosztáshoz.

E három előterjesztés július 8-án még nem lezárt döntés, hanem folyamatban lévő törvényhozási ügy volt.

Solanum-szempont: a célok mellett az eljárás és a garanciák döntőek

A július 6–7-i ülés alapján nem lehet egyszerűen azt mondani, hogy a parlament vagy helyreállítja, vagy lebontja a jogállamot. A módosítási csomagban valóban vannak olyan elemek, amelyek korábbi intézményi torzulások korrekciójára alkalmasak. Ugyanakkor ugyanebben a csomagban olyan közvetlen személyi és hatalmi beavatkozások is szerepelnek, amelyek újabb precedenst teremthetnek a mindenkori kétharmados többség számára.

A következő ellenőrzési pont ezért nem a politikai szándékok minősítése, hanem a dokumentumok követése. Vizsgálni kell a benyújtott módosító indítványokat, a bizottsági jelentéseket, az új vagyonvisszaszerzési hivatal részletszabályait, a bírói vezetők kiválasztásának tényleges garanciáit, a képviselői mandátumkorlát alkotmányossági indokait és a köztársasági elnök mandátumának megszüntetéséhez fűzött jogi érvelést.