Az ügyvéd és az ügyfél kapcsolata bizalmi viszony. Az ügyfél sokszor olyan helyzetben fordul ügyvédhez, amelyet maga nem tud átlátni: nem ismeri az eljárási szabályokat, nem látja pontosan a jogi kockázatokat, és nem tudja megítélni, hogy egy adott lépés szakmailag indokolt-e vagy sem.

Éppen ezért az ügyvédi tevékenység egyik legfontosabb kérdése nemcsak az, hogy az ügyvéd ismeri-e a jogot, hanem az is, hogy az ügyfél érdekében, kellő gondossággal, átláthatóan és számonkérhető módon jár-e el.

A hatályos magyar szabályozás szerint az ügyvédi tevékenységgel okozott károk és személyiségi jogsértések fedezetére felelősségbiztosítást kell fenntartani; a törvény a minimális felelősségbiztosítási összeget is meghatározza. Ez önmagában is jelzi, hogy az ügyvédi hivatásban a felelősség nem elméleti kérdés, hanem a rendszer része.

A nehezebb kérdés azonban az, hogy hol húzódik a határ egy egyszerű szakmai hiba, egy ügyvédi mulasztás és egy súlyosabb visszaélés között.

Nem minden sikertelen ügy jelent ügyvédi hibát

Fontos kiindulópont, hogy egy elveszített per, egy elutasított kérelem vagy egy kedvezőtlen hatósági döntés önmagában még nem bizonyít ügyvédi mulasztást.

A jogi eljárásokban sok tényező befolyásolja az eredményt: a rendelkezésre álló bizonyítékok, a jogszabályi környezet, a bírósági vagy hatósági mérlegelés, az ellenérdekű fél magatartása, valamint az ügyfél által átadott információk pontossága is.

Egy ügyvéd nem eredményfelelős minden ügyben. Nem garantálhatja, hogy a bíróság, a hatóság vagy az ellenérdekű fél végül az ügyfél számára kedvező álláspontot fogad el.

A felelősség kérdése ezért nem ott kezdődik, hogy az ügyfél elégedetlen az eredménnyel. Hanem ott, hogy az ügyvéd az adott helyzetben megtette-e mindazt, ami tőle szakmailag, jogilag és etikai szempontból elvárható volt.

Mikor beszélhetünk ügyvédi mulasztásról?

Ügyvédi mulasztásról akkor lehet szó, ha az ügyvéd nem teljesít olyan kötelezettséget, amely az adott megbízásból, az eljárási szabályokból, a szakmai gondosságból vagy az ügyvédi hivatás szabályaiból következik.

Tipikus eset lehet például, ha az ügyvéd elmulaszt egy jogvesztő határidőt. Ilyen lehet egy fellebbezési határidő, keresetindítási határidő, hiánypótlási határidő vagy más olyan eljárási határnap, amelynek elmulasztása az ügyfél jogainak elvesztéséhez vezethet.

Szintén mulasztásgyanús helyzet, ha az ügyvéd nem tájékoztatja az ügyfelet az ügy lényeges fejleményeiről, nem továbbít iratokat, nem válaszol érdemi kérdésekre, vagy utólag derül ki, hogy az ügyfél nem volt tisztában az eljárás valódi állásával.

Különösen súlyos kérdés lehet az elszámolás hiánya. Ha az ügyfél pénzt adott át eljárási illetékre, szakértői díjra, letétre vagy más célra, akkor alapvető elvárás, hogy az ügyvéd világosan, dokumentáltan és ellenőrizhetően számoljon el vele.

Ugyanígy komoly aggályt vethet fel az iratok visszatartása, a megbízás megszűnése utáni együttműködés megtagadása, vagy az, ha az ügyfél nem tudja átadni az ügyet másik jogi képviselőnek, mert nem kapja meg a szükséges dokumentumokat.

Hol kezdődik a visszaélés?

A visszaélés már túlmutat az egyszerű szakmai hibán vagy gondatlan mulasztáson.

Visszaélésgyanús lehet az a helyzet, amikor az ügyvéd az ügyfél bizalmát nem az ügyfél érdekében, hanem saját anyagi, személyes vagy más érdekből használja fel.

Ilyen lehet például, ha az ügyvéd olyan eljárást javasol, amelynek nincs reális szakmai alapja, de jelentős megbízási díjat kér érte. Ide tartozhat az is, ha az ügyvéd nem valós tájékoztatást ad az ügy állásáról, elhallgatja a mulasztását, vagy az ügyfél előtt úgy tünteti fel, mintha egy eljárás folyamatban lenne, miközben az valójában már megszűnt, elutasításra került vagy el sem indult.

Szintén visszaélésgyanús lehet, ha az ügyvéd ellenérdekű féllel, közvetítő szereplővel vagy más érintettel olyan kapcsolatban áll, amely az ügyfél érdekeit veszélyezteti, de erről az ügyfelet nem tájékoztatja.

A legsúlyosabb esetekben a kérdés már nemcsak fegyelmi vagy polgári jogi, hanem akár büntetőjogi természetű is lehet. Ilyen helyzet merülhet fel például pénzzel, letéttel, megtévesztéssel vagy okiratokkal kapcsolatos súlyos visszaélés esetén.

A fegyelmi felelősség nem azonos a kártérítéssel

Az ügyvédi felelősségnél külön kell választani több szintet.

Az első a szakmai-etikai vagy fegyelmi felelősség. A hatályos ügyvédi törvény szerint fegyelmi vétséget követhet el az ügyvédi tevékenységet gyakorló személy, ha jogszabályban, kamarai szabályzatban vagy etikai szabályzatban meghatározott kötelességét szándékosan vagy gondatlanságból megszegi.

Ez azt jelenti, hogy a kamarai eljárás elsősorban azt vizsgálja: az ügyvéd megszegte-e a hivatás gyakorlására vonatkozó szabályokat.

A második szint a polgári jogi felelősség. Itt már az a kérdés, hogy az ügyfélnek keletkezett-e bizonyítható kára, ez a kár összefüggésben áll-e az ügyvéd magatartásával vagy mulasztásával, és megállapítható-e az okozati kapcsolat.

A harmadik, legsúlyosabb szint a büntetőjogi felelősség. Ez csak meghatározott, súlyos esetekben merülhet fel, például ha a magatartás már nem egyszerű mulasztás, hanem megtévesztéshez, pénzkezelési visszaéléshez vagy más bűncselekmény gyanújához kapcsolódik.

Ezeket a szinteket nem szabad összekeverni. Attól, hogy egy kamarai panasz megalapozott lehet, még nem biztos, hogy az ügyfél kártérítési pert is nyer. És attól, hogy az ügyfélnek kára keletkezett, még külön vizsgálni kell, hogy ez pontosan milyen ügyvédi magatartásból következett.

Mit kell néznie az ügyfélnek?

Az ügyfél számára az első kérdés mindig az: mi bizonyítható?

Egy ügyvédi mulasztás vagy visszaélés vizsgálatánál kiemelt jelentősége van az írásos nyomoknak. Ide tartoznak az e-mailek, üzenetek, megbízási szerződések, számlák, befizetési bizonylatok, bírósági és hatósági iratok, tértivevények, elektronikus ügyintézési visszaigazolások és minden olyan dokumentum, amelyből az ügy menete rekonstruálható.

Nem elég az, hogy az ügyfél úgy érzi: az ügyvéd rosszul járt el. A kérdés az, hogy megállapítható-e konkrét kötelezettség, konkrét elmulasztott lépés, konkrét kár vagy konkrét félretájékoztatás.

A kamarai fegyelmi eljárásoknál is jelentősége van a tények összegyűjtésének. A Budapesti Ügyvédi Kamara tájékoztatása szerint a fegyelmi felelősség vizsgálata előzetes vizsgálattal indulhat, amelynek célja a szükséges adatok és tények összegyűjtése, majd ennek alapján dönthető el, hogy indokolt-e fegyelmi eljárás lefolytatása.

Ezért az ügyfélnek célszerű minden vitás helyzetben írásban kommunikálni, a határidőket feljegyezni, az iratokat rendszerezni, és nem csak szóban kérni választ az ügyvédtől.

Mikor indokolt külön vizsgálni az ügyet?

Különösen indokolt az ügyvédi felelősség vizsgálata, ha az ügyfél utólag szerez tudomást arról, hogy:

az ügyvéd nem nyújtott be határidőben iratot;
az eljárás megszűnt vagy elutasításra került, de erről nem kapott tájékoztatást;
a befizetett pénzzel nem történt elszámolás;
az ügyvéd nem adja ki az iratokat;
a megbízás tartalma és a tényleges munka között jelentős eltérés van;
az ügyvéd egymásnak ellentmondó tájékoztatásokat adott;
az ügyfél csak más forrásból tudta meg az ügy valódi állását;
a jogi képviselő saját mulasztását az ügyfélre próbálja hárítani.

Ezekben a helyzetekben nem az a cél, hogy az ügyfél indulatból lépjen. Éppen ellenkezőleg: az első lépés a tények rendezése, az iratok összegyűjtése és annak tisztázása, hogy pontosan mi történt.

Miért közérdekű kérdés ez?

Az ügyvédi visszaélések vizsgálata nem ügyvédellenes téma. A tisztességesen dolgozó ügyvédeknek is érdekük, hogy a hivatás bizalmi jellege ne sérüljön azok miatt, akik nem megfelelően járnak el.

Az ügyfélvédelmi szempont azért fontos, mert az ügyfél gyakran kiszolgáltatott helyzetben van. Nem mindig tudja megítélni, hogy a jogi képviselő magatartása még elfogadható szakmai mérlegelés, egyszerű hiba, gondatlan mulasztás vagy már visszaélés.

A Solanum ügykövető dossziéjának célja ezért nem az általánosítás, hanem a határok megmutatása. Azt vizsgáljuk, milyen esetekben kell az ügyfélnek gyanút fognia, milyen dokumentumokat kell megőriznie, milyen jogorvoslati lehetőségek állnak rendelkezésre, és hogyan lehet egy ügyvédi visszaélést tényszerűen, bizonyíthatóan és jogszerűen kezelni.

Az ügyvédi hivatás tekintélyét nem az védi, ha a problémák láthatatlanok maradnak. Hanem az, ha világos különbséget teszünk szakmai kockázat, emberi hiba, fegyelmi mulasztás és valódi visszaélés között.

Ez a különbségtétel védi az ügyfelet, a tisztességes ügyvédeket és végső soron a jogállami működésbe vetett bizalmat is.